Van, aki képtelen lemondani a győzelemről. Billy Beane fiatal korában azt hitte, a baseball szupersztárja lesz, ám a pályán nem tudott felnőni az elvárásokhoz. Nem fordult el a sporttól, most az oaklandi csapatot vezeti - ám kevés pénzből gazdálkodik, és a tehetséges játékosait mind elszipkázzák a többet ajánló, nagyobb egyesületek.
Még szerencse, hogy nem a pályán dől el minden. Billy összeismerkedik egy fiatal matematikussal, akinek van egy vad elmélete: hatalmas adatbázisa és néhány statisztikai program segítségével meg tudja jósolni, kik azok a játékosok, akik nem kellenek senkinek, olcsók, mégis sikert hozhatnak. A furcsa páros belevág a kockázatos kalandba. Olyanokat szerződtetnek, akikről mindenki lemondott, akik már maguk sem hisznek a győzelemben. A közönség nevet, a csapat vezetői lázadnak, a játékosok nem hiszik el, hogy mi történik velük.
Valami azonban megváltozik a pályán, és az már baseball történelem.
Félve ültem le a Pénzcsináló elé. Nem szeretem a sport filmeket, nagy részük számomra rém unalmas és az utolsó percig kiszámítható. A Pénzcsináló viszont más. A két órás játékidőből jó ha 10 perc foglalkozik magával a baseball meccsekkel, a fő hangsúly ebben a filmben nem a mérkőzéseken, hanem a statisztikákon van, azon, hogy bonyolult számításokkal igenis kiszámolható, hogy egy játékos mennyit ér, mire képes, és ez szerintem rémesen izgalmas még ha elsőre száraznak és unalmasnak is hangzik. A film nagyjából az 5. perc után úgy beszippantott, hogy a befejezés után sem eresztett, és ha nem késő este kezdtem volna el nézni, megkockáztatom rögtön újra is néztem volna. Ilyen jó film a Pénzcsináló, hatalmas film élmény annak ellenére, hogy nagy izgalmak és látványos baseball meccsek nincsenek a filmben. A befejezés és az utána következő pár mondatos tény engem ledöbbentett, mert nem erre számítottam, mondhatni volt benne egy csavar a megszokott sportfilmekhez képest, egy csavar amit maga az élet írt, ugyanis a film igaz történet alapján készült. 90%.
A filmet 6 Oscar-díjra jelölték, amiből ha a statisztikákat nézzük nem sokat fog bezsebelni...sajnos. Brad Pitt abszolút megérdemelné, nem feltétlen ezért az alakításáért, bár itt is nagyon nagyot alakított. Jonah Hill jelölése legjobb mellékszereplő kategóriában érdekes, mert jó volt, de jelölést nem ér szerintem. A legjobb film díjára se sok esélye van, ugyanis a Némafilmes mindenhol tarol és valószínűleg az Oscar gálán is tarolni fog, de én akkor is tiszta szívből szurkolok majd a Pénzcsinálónak, hogy gyűjtse be a lehető legtöbb szobrot!
