Zöld Lámpás (Green Lantern - 2011)

Az univerzum végtelen és titokzatos, ám vannak néhányan, akik jól kiismerik magukat benne, és pontosan tudják, ki jó, ki rossz: ők a Zöld Lámpás Alakulat tagjai, akik a világegyetem nyugalmáért felelnek - mindegyikük egy olyan gyűrűt hord, ami különleges képességeket biztosít neki. Amikor új, minden eddiginél hatalmasabb ellenség fenyegeti az Univerzum békéjét, kénytelenek - most először - egy földi embert is bevenni a csapatba. És attól kezdve a világ sorsa egy tehetséges, vagány berepülőpilóta kezébe kerül. Hal gyorsan megtanulja újonnan kapott, végtelen erejét használni. Gyerekkori szerelmével, Carollal közösen vetik bele magukat a küzdelembe: de ez a mostani nagyobb mindennél, amit földi szem valaha látott.

2011-ben láthattunk jó (Thor, Amerika Kapitánya, X-Men: Az Elsők) és kevésbé jó (Zöld Darázs, Zöld Lámpás) szuperhős filmeket. Az Zöld Lámpás sajnos az utóbbi kategóriába tartozik, pedig szurkoltam neki, mert a trailer engem speciel megfogott. Amúgy a zöld szín valamiért rossz ómen, ha szuperhős filmekről van szó. Az első Hulk film, a Zöld Darázs és most a Zöld Lámpás is meglehetősen rossz kritikákat kapott és ennek tetejében még buktak is a jegypénztáraknál. Na de vissza a lámpáshoz. Véleményem szerint ebben a filmben jóval több lehetőség és puskapor lett volna, mint amit most kihoztak. Sokáig gondolkodtam, hogy tudnám egy szóval jellemezni a filmet, hosszas gondolkodás után az üres jelző mellett döntöttem, ez illik legjobban rá. Egy szuperhős filmtől az ember elvárná, hogy legyen benne egy kis akció, izgalom, de ezek mind hiányoztak a Zöld Lámpásból. Például amikor megkezdik Hal kiképzését az Oa bolgyón, azt a rész nagyjából 5 perc alatt lerendezték és szevasz tavasz. Aztán ott volt az a hatalmas bolygó tele érdesebbnél érdekesebb és furábbnál furább kinézetű lényekkel, akikkel egy percre se foglalkoztak. És legutolsó sorban ott volt a főgenya karakterének elnyomása. Peter Sarsgaard remekül játszotta a visszahúzódó majd később elvetemült tudós szerepét, de alig kapott teret a kibontakozásra, bár még így is az ő játéka a film egyik legnagyobb pozitívuma. A látványt is sokan szidják, de szerintem semmi kivetni való nincs benne, bár a CGI jelmez zavaró volt néha. Először csak 60%-ot akartam adni a filmnek, de volt benne egy nagyon jó kikacsintós rész a "maszkos" szuperhősök felé, ami azért megmosolyogtatott és összességében nem volt egy eget rengetően rossz film. Így lett a végítélet 62,5%.

A Gondozoo (Zookeeper - 2011)

Griffin egy kedves gondozó, aki úgy érzi, a munkája akadályozza az Igazi megtalálásában, ezért nehéz szívvel úgy dönt, felmond. Persze nagy hibát követ el. Egy állatkerti gondozó ugyanis nem hagyhatja el a pozícióját csak úgy: ahhoz a gondozottjainak is lesz néhány keresetlen szava. Az állatok - miután értesültek róla, hogy napi takarmányuk és zsákmányuk megbízható szállítója el akarja hagyni őket - megszegik ősi esküjüket, és elárulják, hogy az ők is tudnak beszélni. Amikor szép szóval nem tudják maradásra bírni barátjukat, üzletet ajánlanak: ha marad, akkor megtanítják mindarra, amit a csajozásról tudni érdemes - és az oroszlán, az elefánt, a csimpánz, a zsiráf meg a többiek beavatják Griffint a párválasztás ősi trükkjeibe.

Azzal kezdeném a mondanivalómat, hogy a Gondozoo közel se olyan rossz, mint ahogy egyes kritikák írták/írják. Persze millió hibája van a filmnek: sablonos, néhol elég unalmas, nem elég humoros és ami talán a legnagyobb baj, hogy nem sikerült behatárolni a film célközönségét. A kisgyerekeket nem fogja érdekelni, hogy Kevin James, hogy próbálja meg becserkészni álmai nőjét, a felnőtteket meg lehet az nem fogja érdekelni, hogy beszélő állatok segítenek ebben. Apropó beszélő állatok, a trailerből és címből ítélve én egy erősen állatközpontú filmet képzeltem el ahol az állatok a főbb szereplők, de ez nem így lett. Jelen vannak a vásznon, de a játékidőhöz képest szerintem meglehetősen keveset, inkább a romantikus vonalat erőltették. A már előbb is említett tömérdek mennyiségű negatív kritika miatt nem vártam semmit ettől a filmtől, de még egyszer mondom NEM olyan rossz, mint ahogy mondják. Teljesen közepes film, ami egy unalmas délutánra abszolút megfelelő és még nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket sem okoz. 50%. 

Transformers 3. (Transformers: Dark of the Moon - 2011)

Amikor a Föld múltjának egy titokzatos eseménye berobban a jelenbe, az olyan nagy háborúval fenyegeti bolygónkat, hogy talán még a Transzformerek sem lesznek képesek megmenteni minket.

 "Ez a film tényleg ilyen hosszú?" Többször kérdezgettem ezt magamtól a film nézése közben. Már az első két rész se volt épp rövid (első rész: 130 perc, második rész: 143 perc), de a trilógia befejező részét legalább három óra hosszúnak éreztem, pedig mindössze csak két és fél óra volt. Az bevezető első másfél óra indokolatlanul elnyújtott volt, bőven lehetett volna faragni belőle. 1 óra bevezetés, 1 óra zúzás. A szülőket egy tollvonással ki is húztam volna a forgatókönyvből, nem volt sok jelenetük mondjuk, de az kevés is teljesen feleslegesen. Az új csaj se volt túlzottan szimpi, ráadásul Megan Fox szerintem jobban is nézett ki. Igazából nem sok mindent érdemes mondani a filmről, főleg annak aki látta az előző két részt. Nagyjából ugyan az a dramaturgia. Veszélyben a Föld, az autóbotok segítenek/segítenének, mi elüldözzük őket, besértődnek, aztán a nagy csatára meggondolják magukat és megmentik a világot. Ettől függetlenül imádom a Transformers filmeket, az első rész egy egészen kiváló blockbuster, sőt én még a mindenki által támadott és leszarozott második részt is szerettem és védtem, de a harmadiktól kicsit többet vártam volna, főleg úgy, hogy Michael Bay megígérte, hogy a befejező rész lesz a legjobb... hát nem lett sajnos. A látványra szokás szerint nem lehet panasz, Chicago egy órás lerombolása csodálatos volt. 65%.


Az előző részek értékelése:

• Transformers: 80%
• Transformers - A Bukottak Bosszúja: 70%

MacGruber (MacGruber - 2010)

MacGruber az egyetlen amerikai hős, aki egymaga kiérdemelte, hogy tagja legyen a Zöldsapkásoknak, a Navy Sealnek és a Rangereknek is, valamint ő az, aki eddig 16 bíborszívet, 3 kongresszusi érdemrendet és 7 elnöki medált kapott bátorságáért. Tíz éve annak, hogy meggyilkolták menyasszonyát, azóta visszavonultan él és nem üldözi a bűnt. Ám amikor esküdt ellensége, Mr. Pöcs meglovasít egy nukleáris robbanófejet, MacGruber azonnal hazája szolgálatába helyezi magát, és Mr. Pöcs nyomába ered.

MacGruber a tahó film. Ezt az igen találó alcímet is kaphatta volna a film, ami teljes mértékben találó is lenne rá. Nem akarom fikázni és a béka segge alá lehúzni, de azt el kell, hogy mondjam a MacGruber, a Királyhoz! hasonlóan nagyon réteg film, csak sokkal rosszabb az előbb említett alkotásnál. A poénok hasonlók, faszos, baszós és leszopós viccek egymás hátán, visszatérő poén egyébként a seggbe dugott zeller elterelés gyanánt, ami először még talán vicces, de harmadszorra már semmiképpen sem az, de szerencsére azért egy-két fogyaszthatóbb és tényleg vicces poén is belefért a filmbe, ami egyben meg is menti a filmet az ócska kategóriától. A főszereplő Will Forte pont olyan, mint maga a film, egyszer rém vicces, máskor pedig idegesítő debil. Ryan Phillippe végérvényesen bebizonyítja, hogy mennyire nincs humorérzéke és, hogy mennyire rosszul állnak neki, ha viccesnek kell lenni. Val Kilmer a.k.a. MR. PÖCS élete leggázabb szerepét kapta ebben a filmben, tudom, hogy nem halmozzák el mostanában jobbnál-jobb ajánlatokkal, de akkor is, a Durr, Durr és Csók után már azt hittem újra fel tud kapaszkodni a Hollywood-i ranglétrán, de az ilyen szerepei után kétlem, hogy bármikor is igazán jó mozifilmekben lássuk, sőt azt is kétlem, hogy mozikban fogjuk-e látni. Akció jelenetekből nincs sok, de ami van az épp, hogy elmegy kategória, DE a borzasztó CGI vért nem tudom megbocsájtani, mintha egy Asylum filmet néztem volna, nem pedig egy 10 millió dollár költségvetésű mozifilmet. Lehet sok rosszat írtam a filmről mégis majdnem annyira élveztem a filmet, mint amennyire nem, tehát közepesnél kicsit gyengébb. 45%.

Amerika Kapitány - Az Első Bosszúálló (Captain American: The First Avenger - 2011)

amikor Steve Rogers önkéntesként jelentkezik egy kísérleti programba, amelytől átváltozik az Amerika Kapitányként ismert szuperkatonává. Amerika Kapitány egyesíti erejét Bucky Barnesszal és Peggy Carterrel, hogy szembeszálljanak a gonosz HIDRA nevű szervezettel, melyet az ördöngös Vörös Kopnya vezet.

A Marvel az utóbbi pár évben egyszerűen nem tud hibázni. Az első Vasember óta folyamatosan jó alkotásokat adnak ki a kezeik közül. Idén két filmmel is jelentkeztek, először a Thorral, majd az Amerika Kapitányával. Előzetesen egyik filmet se vártam különösebben, ennek legfőbb oka az volt, hogy míg a többi Marvel karaktert ismertem, ők kettejüket egyáltalán nem, így azt se tudtam mire számíthatok. Szerencsére mindkét film esetében pozitívan csalódtam. A két film közül nekem az Amerika Kapitány tetszett jobban. Sokkal komolyabb, jobban összerakott és akciódúsabb volt. Elsőre fura volt, hogy egy Marvel film a második világháború idejében játszódik, de könnyen belerázódtam a hangulatába, sőt így utólag visszagondolva kifejezetten jól állt a filmnek ez a környezet. Chris Evans jó választás volt a kapitány szerepére, kellőképpen kigyúrta magát és az alakításával sem volt gond. Külön kitérnék arra, hogy a CGI-s "vékony" Chris Evans kivitelezése hiba nélküli volt. A Vörös Koponyát alakító Hugo Weaving is jó választás volt a főgonosz szerepre, de ez nem olyan nagy meglepetés (lsd. Mátrix). Először féltem amikor megtudtam, hogy a filmet az a Joe Johnston rendezi aki legutóbb a meglehetősen erőtlen Farkasember remaket készítette, de végül pozitív élményekkel álltam fel a film után, mert sikerült egy szórakoztató, élvezetes és jó képregényfilmet csinálnia. Az X-men: Az Elsők után ez az év legjobb szuperhős mozija. 75%.

Az Igazság Ára (The Lincoln Lawyer - 2011)

Michael "Mick" Hallert ügyvéd, aki Lincoln Continental kupéjának hátsó ülését használja irodaként. Mick eddig javarészt piti bűnözők védelmét látta el, ám most úgy érzi, megfogta az isten lábát: egy gazdag Beverly Hills-i playboy ügyét bízzák rá, akit emberölési kísérlettel vádolnak. Az ügyvéd azt hiszi, könnyű dolga lesz, ám a rengeteg pénzzel kecsegtető eset, amely pofonegyszerűnek ígérkezik, hamarosan halálos játszmává alakul át. Hallernek nemcsak egy hozzá hasonlóan mesteri manipulátorral, de saját lelkiismeretével is meg kell küzdenie.

Ma nehéz dolgom volt a filmválasztással. Leginkább azért, mert semmihez se volt igazán kedvem, se vígjátékhoz, se akcióhoz, se drámához, semmihez. Aztán eszembe jutott, hogy pár napja igen jó kritikákat olvastam az Igazság Ára című filmről úgy hogy gondoltam be kéne próbálni, és láss csodát 10 perc után kedvet kaptam a filmnézéshez, mert az Igazság Ára jó film és ezt már a 10 perc után tudtam, pedig akkor még jó formán ki sem rajzolódott a film története. Az utóbbi X év messze legjobb ügyvédes, tárgyaló termes krimije. A történet izgalmas, csavaros és sok mindenben eltér a megszokott ügyvédes filmektől, majd meglátjátok miről is beszélek pontosan. Nem sok Matthew McConaghey filmet láttam eddig, de kimerem jelenteni, hogy élete egyik legjobb alakítását nyújtja a rámenős ügyvéd szerepében, ahogyan Ryan Phillippe is az ártatlanul(?) megvádolt playboy szerepében. Sok más ismert színész is felbukkan a filmben. Marisa Tomei mint ex-feleség, Josh Lucas mint ügyész és William H. Macy mint magánnyomozó. Az Igazság Ára mindenképp kellemes meglepetés volt, egy igazán jó, krimi. És McConagheynek annyit üzennék innen, hogy még több ilyet és kevesebb romantikus vígjátékot! 70%.

A Karib Tenger Kalózai - Ismeretlen Vizeken (Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides - 2011)

Jack Sparrow és Barbarossa kapitány újra hajóra szállnak. A cél ezúttal az ifjúság forrásának felderítése. Azonban nem egyszerű feladat ez, eddig senkinek nem sikerült megtalálnia. Hamarosan arra is rá kell jönniük, hogy nem csak ők, hanem Feketeszakáll és lánya szintén a kincs után kutatnak.

A Karib Tenger Kalózai sorozat eléggé hullámzó minőségű. A Fekete Gyöngy Átka a bemutatását követő pár évben kivívta magának a klasszikus jelzőt és szerintem is nagyon jóra sikerült, ahogy a folytatás, a Holtak Kincse is. Sőt nekem talán a második rész egy hajszállal jobban is tetszett. Úgyhogy a két jól sikerült rész után nagy reményekkel ültem le a trilógiát záró darab (A Világ Végén) elé. Ami végül hatalmas csalódás lett, annak köszönhetően, hogy rémesen hosszú és ennek tetejében még rémesen unalmas is volt.

A harmadik rész utáni kiábrándultságnak "köszönhetően" a negyediket már csak itthon, DVD-n néztem meg, és jól tettem. Szerencsére a harmadik résznél sokkal jobb volt, de még így volt egy 20 perces rész a film közepén amit nyugisan átaludtam, aztán tekerhettem vissza, hogy mi is történt. A film főkaraktere Jack Sparrow (alias Johnny Depp) az első három rész során annyira kiismerhető lett, hogy már egyik nagy "átverésén", "csavarján" se lepődtem meg igazán, emiatt nagyjából az egész film kiszámíthatóvá vált. A készítők visszavettek az elnagyzolt speciális effektekből és amit még ennél is jobban tettek, visszavettek a szerelmi szál/szálakból is. Nem tolták annyira előtérbe ezt a vonalat, mint például a harmadik epizód esetében ahol egyszerűen már idegesítő volt Keira Knightley és Orlando Bloom drámázása. Penelope Cruz is abszolút jó volt ebben a szerepben ahogyan az apját (és egyben a film fő gonoszát is) játszó Ian McShane is. Persze a sorozat legjobb fő gonosza akkor is a jó öreg Davy Jones marad. A negyedik epizód sokkal jobb lett, mint a harmadik, de az első két rész szórakoztató faktorától nagyon messze van. 60%.


Az előző részek értékelése:

• A Fekete Gyöngy Átka: 70%
• A Holtak Kincse: 75%
• A Világ Végén: 50%

Szédületes Éjszaka (Take Me Home Tonight - 2011)

 

Mikor Matt Franklin egykori szívszerelme, Tori megjelenik a srác kínosan jelentéktelen munkahelyén, és meghívja egy buliba, az első sokkból ocsúdva Matt úgy dönt, hogy legjobb cimborája, Barry és egy agyafúrt terv segítségével végre meghódítja a csajt. De ehhez előbb túl kell élnie az előtte álló őrületes partit, ami minden rémálmát felülmúlja.

Érett tini-vígjáték? Van ilyen? Nos a Szédületes éjszaka megtekintése után bátran kijelenthetem, hogy igenis van ilyen. A film érettsége abban nyilvánul meg, hogy a szereplők nem csak arra koncentrálnak, hogy elveszítsék a szüzességüket, vagy hogy minnél többet dugjanak (az átlag tini-vígjátékok általában erről szoktak szólni). Persze ez a vonal is jelen van a filmben, de emellett a szereplőknek más társadalmi és szerelmi problémákkal is szembe kell nézniük - "Mi lesz velem a jövőben?", "Lesz-e belőlem valaki?", "Vajon tényleg szeretek-e annyira valakit, hogy képes legyek leélni vele az életem?" És ez a film nagy pozitívuma és negatívuma is egyben. Jó volt látni egy érettebb alkotást ebben a műfajban, de néhol talán túl komolyra sikeredett és elfelejtett vicces lenni. 60%.

Tortúra (Misery - 1990)

Súlyos autóbaleset éri a behavazott, néptelen coloradói országúton Peter Sheldont, a népszerű regényírót. Úgy tűnik, mégis szerencséje van, az egyik rajongója találja meg és siet a segítségére. Annie Wilkes, aki ráadásul szakképzett ápolónő, a saját házában helyezi biztonságba a mozgásképtelen írót. A középkorú nő rajong Sheldon regényhőséért, Miseryért. Az ápolásnak azonban csak nem akar vége szakadni. Az író hamarosan ráébred, a nő valójában foglyul ejtette, és semmitől sem riad vissza, hogy örökre megtartsa magának.

Véletlenek sorozatának köszönhetem, hogy ma a lejátszómba került ez a több, mint 20 éves Stephen King adaptáció, és valami hihetetlen élményt nyújtott számomra. Simán az egyik legjobb thriller amit valaha láttam. Az alapötlet felkeltette az érdeklődésemet és az első 10-20 perc után maga film is annyira beszippantott, hogy moccanni se mertem. Senki ne számítson nagy vérengzésekre, ijesztgetésekre és akcióra. Az egész film jó formán egy házban (egy kis szobában) játszódik, mégis végig fent tudja tartani feszültséget, rém izgalmas és kiszámíthatatlan. Kathy Bates pedig a filmtörténelem egyik legerősebb, leghitelesebb női alakítását nyújtja a mániákusan rajongó ápolónő szerepében. Megérdemelten kapott érte Oscar díjat. 80%. Még órákkal a megtekintése után is a hatása alatt vagyok.

Király! (Your Highness - 2011)

Tádé egész életében azt nézte, ahogy a tökéletes bátyja, Fábiusz vakmerő hőstetteket hajt végre, és meghódítja népe szívét. Elege van abból, hogy lemarad a kalandokról, az imádatról és a trónról, ezért elmerül a varázsfűben, a kemény piákban és a könnyű hölgyekben. Ám amikor Fábiusz leendő menyasszonyát, Belladonnát elrabolja a gonosz varázsló, Lazúr, a király ultimátumot ad mihaszna fiának: legyen férfi, és segítsen az ara megmentésében, vagy kotródjon el...

A Király! nagyon réteg film. Vagy tetszik, vagy nem. Nincs középút. Persze mondhatnánk, hogy ez minden filmre igaz, de erre az alkotásra kifejezetten az. Hogy Miért? Nos először is aki irtózik a malac humortól az be se tegye a lejátszójába ezt a filmet, mert jóformán végig ezt a fajta humort űzik a szereplők. Körülbelül 3 percenként hangzik el egy faszos, baszós, szopós vicc, amiből már nekem is sok volt úgy az első óra környékére. Pedig én bírom az ilyeneket és jó néhány ezek közül tényleg vicces is volt, csak egy idő után már kezdett fárasztó lenni. A három főszereplő (Danny McBride, James Franco, Rasmus Hardiker) nagyon jók voltak együtt, de ez nem is olyan meglepő hiszen remek komikusok/színészek és a McBride-Franco páros már az Ananász Expressz című filmben is jól működött. A negyedik "fő" szereplőnek, Natalie Portmannek pedig hatalmas respect, hogy szerepet vállalt egy ilyen alpári filmben, nagyon szimpatikus húzás volt tőle bárki bármit is mond és a fürdőzős/tangás jelenetért pedig külön köszönet. A film technikai részére se lehet rossz szavam. 50 millió dollárból nagyon szép dolgokat hoztak össze. A varázslós és sárkányos részek szépen kidolgozottak voltak annak ellenére, hogy az 50 millió manapság már átlag alatti költségvetésnek számít Hollywoodban. A film amúgy meglepően brutális! Az erős nyelvezetre számítottam, de fejlevágásokra, skalpolásokra és fröcsögő vérre nem, de ez részemről pozitív meglepetés volt. Úgyhogy aki neki veselkedik a filmnek az számoljon ilyen és ehhez hasonló képsorokkal. A Király!-ra túlzás lenne azt mondani, hogy király film, de azt be kell vallanom, hogy számomra egy abszolút szórakoztató alkotás volt. 65%.

Rossz Tanár (Bad Teacher - 2011)

Elizabeth igazán utálja a munkáját, lusta, lógós, és a nagy lehetőségre vár, hogy maga mögött hagyja tanári pályáját. Többnyire filmet vetít a diákjainak, hogy addig se kelljen hozzájuk szólnia. Hirtelen azonban feltámad az életkedve, amikor a suliba érkezik az új helyettesítő tanár, aki nemcsak sármosabb az összes férfitanárnál, de állítólag jelentős vagyont is fog örökölni. És ez Elizabeth-nek nagyon is jól jönne, ugyanis új mellekre gyűjt. A baj csak az, hogy az új tanerő egy másik tanárnővel kezd randizni. Elizabeth azonban nem adja fel. Nem csak kiszemeltjét akarja meghódítani, hanem az iskolaversenyen is bizonyítani akar. Végre példát mutathat elszántságból, céltudatosságból, ravaszságból és gonoszságból. Az iskola fenekestől felfordul, és a tanári környékén eluralkodik a káosz.

 "A Tapló Télapó tanáros verziója." Én látatlanba így könyveltem el magamban ezt a filmet és tulajdonképpen tartom is maga ehhez a kijelentésemhez a film megtekintése után is annyival kiegészítve, hogy míg a télapós film egy remek vígjáték volt, addig a tanáros verzió már nem annyira. Az első és talán legnagyobb eltérés a két film között, hogy Billy Bob Thornton zsigerből hozta a bunkó és iszákos figurát, ami még jól is állt neki. Ezzel szemben Cameron Diaz-nak egyáltalán nem áll jól ez a szerep és nem is játssza azt jól. Justin Timberlake szerepe teljesen ciki, Jason Segel karaktere jó lett volna, ha 3 jelenetnél többet szerepeltették volna. Lucy Punch (a jó tanár), az akit pozitív jelzővel illetnék, a filmben rém idegesítő és tenyérbe mászó figura, de ő volt az egyetlen aki jól tudta játszani a karakterét és elegendő teret kapott a kibontakozásra. A szereplők után térjünk át pár szóra forgatókönyvre. Érdektelen, néhol unalmas és sablonokkal teli. Plusz nekem teljesen olyan érzésem volt a film nézése közben, hogy az írok ezt egy PG-13 vígjátéknak írták meg először, aztán szóltak a fejesek, hogy: "ez így túl "szelíd" és a Másnaposok óta úgyis a reneszánszukat élik a rated R vígjátékok, szóval légy szíves írjatok már bele jó pár bazdmeg-et és egy-két random cicit, meg kettővel több füvezős jelenetet." Tulajdonképpen én ennél több szót nem fecsérelnék a történetre és a filmre. Annyit még hozzátennék az értékelés előtt, hogy vagy 3-4 poénon elmosolyodtam, sőt talán a felén hangosan nevettem is, és ez azért mindenképpen pozitívum. Azt hiszem elég sok negatívumot írtam a filmről, de ettől még senki se higgye azt, hogy a Rossz Tanár egy teljesen nézhetetlen, rossz film lenne, csak éppen hiányzik belőle minden fajta egyediség és szerethetőség. Ettől eltekintve egyszer simán nézhető a film. 50%.