2011. december 2., péntek

Hupikék Törpikék (The Smurfs - 2011)


A törpök majd elkékülnek a sok bajtól, ami egyszerre rájuk szakad: Hókuszpók nem adja fel régi tervét, kézre akarja keríteni ősi ellenségeit, és egy sajnálatos balesetnek (meg Ügyifogyi kétbalkezességének) köszönhetően a nyomukra is jut. A törpcsapat csapdába kerül, és csak egy váratlanul megnyíló vészkijáraton keresztül menekülhet. Ám az a járat egy ismeretlen, távoli világba vezet: New Yorkba. Törpék szerencsére találkozik a Winslow-házaspárral, akik először megrémülnek a váratlan vendégektől, azután nagyon megszeretik őket. Bár ha az embernek törp az albérlője, többé semmi nem megy egyszerűen, ők mégis kiállnak mellettük - cserébe viszont a törpök is besegítenek, amikor Patricknek és Grace-nek segítségre van szüksége.  Ügyifogyi, Törpilla, Dulifuli, Okoska és a többiek épp kezdenék megszokni az ezer veszélyt rejtő nagyvárost, amikor új vendég érkezik: Hókuszpók ide is követte a kék jelzést.

Általában úgy fogok bele egy filmbe, hogy azt végig akarom nézni, ha 90 perc, akkor ott ülök 90 percig, ha három óra akkor három óráig, legyen szó bármilyen rossz filmről is. Természetesen ennek sokszor nem tudok eleget tenni bármennyire is szeretnék, és a Hupikék Törpikék is ebbe a kategóriába tartozik. Már az előzetes alapján is tudtam, hogy ez nem az én filmem lesz és, hogy gyűlölni fogom, mégis vonzott valamiért, talán legbelül bizakodtam, hogy Neil Patrick Harris képes lesz egyes egyedül megmenteni a filmet...sajnos nem volt képes. Már az első fél óra alatt is kellemetlenül éreztem magam, ezek a kis kék lényeg annyira csúnyára sikerültek és ennek tetejében még rém irritálóak is voltak, azzal a sok "törpöléssel". Aztán amikor feltűnt a képernyőn NPH megörültem, gondoltam na majd most vicces lesz a film, de amikor esernyővel kezdte csapkodni magát, hogy elhessegesse a kis kékségeket, és esett-kelt a szobában, akkor azt mondtam ennyi elég lesz, köszönöm szépen. Kivettem a lemezt, betettem a tokba, azt fel a polcra, ahonnan nem egy hamar fog lekerülni."Utóiratként" megjegyezném, hogy a Hókuszpókot alakító Hank Azaria és számítógép animációval életre keltett macskája voltak a "legjobbak", rajtuk még talán nevetni is lehet egyszer-kétszer, de ez nagyon kevés és közel sem menti meg a filmet a gagyi jelzőtől. 30%.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése